8. rész
Bementünk a házba. Én teljesen otthonosan mozogtam már itt,
hiszen sokszor jártam Andynél, így kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, és
felraktam a lábaimat a dohányzó asztalra, míg Andy a konyhában kólát töltött.
-
Film? – kérdezte, miközben megjelent az ajtóban.
-
Film – bólintottam, majd visszatereltem Andyt a
konyhába.
A filmnézés pattogatott kukorica nélkül nem az igazi.
Nagyra nőtt gazellám engedelmesen hozta a két tál popcorn-t,
majd levetődött mellém.
-
Lábak a földön! – parancsolt rám(!!!), és felpakolta
patáit a kis asztalkára.
-
Neked is fent vannak – vontam meg a vállamat, és
elvettem tőle az én kukoricámat.
-
Még mindig az én házam, így az én asztalom – hajolt a
lábaimért, és egy egyszerű mozdulattal lerántotta onnan őket.
Durcásan összefontam melleim előtt a kezem, és próbáltam
nagyon csúnyán nézni Andyre. Hát… mit ne mondjak, nagyon meghatottam. Berakott
valami filmet, és röhögve végig nézte. MÍG ÉN! A talpaimat a földön tartva,
ciccegtem, és pufogtam egész végig.
-
Hát ez marha nagy volt – törölte meg a szemeit Andy,
majd rám nézett. Én pedig vissza rá. Ő mosolygott. Én halál unott képet
vágtam.
Így néztük egymást pár percig, mire nagyot sóhajtottam.
-
Ja, hogy most te besértődtél? – jött rá a lényegre
Andy. Igazi genius a srác.
Természetesen én csöndkirályt játszottam, így nem szóltam
egy szót se.
-
Még mindig az én házam – rántott egyet a vállán, aztán
a kukoricás edényeket kivitte a konyhába.
Akkora paraszt, hogy traktorral kéne járnia… Szörnyű!
De semmi probléma! Elvileg beidomítom. Valahogy. Na, tehát…
mivel lehet Andyt a legjobban motiválni? Hát… amilyen perverz állat, lenne
egy-két tippem. Tehát akkor, b, terv.
Meg van! Nem kell ide a harag. Egyszerűen csak nem adom meg
neki, amit akar… mivel én se kaphattam meg. Oké, most, hogy ez így szuperül
megbeszéltem magammal… idege cselekedni.
Kimentem Andy után a konyhába. Felültem a konyha pultra,
mire Andy egyből a két combom közé állt. Megszívod ezt kicsi csillag.
Már épp hajolt volna a nyakamhoz, amikor én felhúztam a
vállaimat. Andy most az állkapcsom vonalát spécizte ki, mire én elkezdtem
ide-oda döntögetni a fejemet. Andy itt már kicsit mérges volt. A számra akart
lecsapni, mire én elfordítottam a fejem.
-
Aaarg. Mi a franc bajod van? – csattant fel.
-
Nekem? Semmi – mosolyogtam angyalian.
-
Ne játszadozz velem! – sziszegte, miközben közelebb
hajolt.
-
Ééén? Soha… – csóváltam meg a buksimat.
-
Tudod, hogy erősebb vagyok nálad? – nézett komolyan a
szemeimbe. Nagyon megijedtem… mit ne mondjak, nem is tudom, melyik irányba
szaladjak.
-
Tudod, hogy okosabb vagyok nálad?
-
Tudod, hogy itt és most neked eshetnék?
-
Tudod, hogy a kés a lehető legtávolabb van innen?
-
Tudod, hogy nem úgy gondoltam?
-
Tudom, hogy úgy sem mernéd megtenni – karoltam át a
nyakát.
Andynél valószínűleg elpattant valami, és itt már
erőszakosan próbált lekapni, csakhogy folytattam a játékot, és nem engedtem.
Amikor már nagyon kikészült, két praclija közé fogta a
fejem, mire én elegánsan lefejeltem. Akkor sem!
-
Naaa, Daawn – nyüszített hozzám bújva, mire kicsit
megesett rajta a szívem. – Tudod, hogy szeretlek – nézett kisfiúsan a szemeimbe
természetesen fullra bekábítva engem, mire piszok módon száját az enyémnek
nyomta, majd hátrébb ugrott, és győzelmi táncát végig járva elégedetten ment be
a nappaliba.
-
Anyud biztos csuklik most! – kiáltottam, de azért utána
mentem.
-
És? Semmi baja nem lesz tőle – vigyorgott szemtelenül.
-
Gonci vagy – kezdtem el bökdösni az oldalát, ő pedig
nevetett.
Örömmel konstatáltam, hogy Andrew csikis! Mondjuk ezt eddig
is tudtam, de jó néha újra rádöbbenni olyan dolgokra, amit alapból tudtunk.
Egyre merészebben csikiztem, mire Andy megunta, és egy
egyszerű mozdulattal alá kerültem… Istenem, most segíts meg! Andy hosszú ujjai
fürgén csipkodtak néha, és pedig visítva vergődtem alatta. Mehetek malacnak.
-
Nyurga! Állj meg! Stop! Eléééég – nyavíkoltam, miközben
mancsocskáit próbáltam lefogni.
-
Te kezdted… - vigyorgott, de azért abbahagyta, ám
csuklóimat összefogva a fejem fölé emelte azokat.
-
Mi az? – kérdeztem, miközben néztem, ahogy Andy szemei
rajtam legelnek.
-
Annyira gyönyörű vagy! – hajolt fölém, és máris csókban
forrtunk össze. – Látom már nem haragszol – mosolygott szédítően.
-
Eddig sem haragudtam, csak vissza akartam adni – vontam
meg vállaimat, miközben félretekintettem. Ez Andynek egyből feltűnt.
-
Ahaa, nem haragudtál…
-
Jóó, az elején… egy picit – jelent meg egy aprócska
vigyor a képemen.
-
Na, azért – csókolt meg végtelenül gyengéden, amitől
majdnem szétfolytam a kanapén.
Még egy pár percig így voltunk, majd csak simán bámultuk
egymást minden szó nélkül. Szinte éreztem, ahogy felfal a tekintetével, de még
nem engedhettem neki. Még várom, hadd szenvedjen egy kicsit.
-
És most, mi legyen, hercegnő? – törte meg végül a
csendet.
-
Mennyi az idő? – érdeklődtem hatalmas ásítás közepette.
-
Negyed tíz, ideje ágyban lenned. Lövik a pizsid –
somolygott fáradtságomon.
-
De nem akarom – ültem Andy ölébe, majd kényelmesen
elhelyezkedtem, és fejemet a vállára fektettem.
-
Áh, nem, csak mindjárt alszol – simított végig a
hátamon, majd még jobban magához húzott, és megölelt. – Annyira szeretlek –
suttogott valami ilyesmit, ám én már kiszúrtam magamnak az álmok birodalmát, és
egyenesen afelé haladtam, így nem hallottam tisztán.
~~~
Reggel, egy ismerős, de mégis idegen ágyban ébredtem. Hosszú
karok öleltek át, és ekkor beindítottam az orromat is, amivel egyből kiszúrtam
Andy illatát. Tehát elaludtam, ő pedig felhozott a hálóba. Ahhw, milyen cuki
már, miközben alszik. Oké, befejeztem.
Nagy nehezen elfordítottam a fejem, majd körbenéztem. Kivételesen
rend volt, nem úgy mint múltkor, amikor elaludtam Andynél.
Amikor felültem, véletlen meglöktem a kezét, mire ő felém
fordult, tapogatózott, majd megtalálta a derekam, és átölelt, így szuszogott
tovább. Úristen, mennyire aranyos, csak nekem így nem kényelmes, de nem
érdekel.
Nem tudom hogy, de egy óráig bírtam. Közben Andy hajával
szórakoztam, amire szerencsére nem ébredt fel, ám végre kinyitotta gyönyörű kék
szemeit. Miért tud ennyire elkápráztatni?
-
Jó reggelt – dörmögte, miközben ő is felült, de még
mindig nem eresztett.
-
Neked is – nyomtam egy puszit az arcára. – Nem voltam
nehéz?
-
De, darut kellett hívnom, hogy felhozzalak – motyogta
ironikusan.
-
Na, te mikor aludtál el? – kezdtem el piszkálni a hasam
előtt összefűzött ujjait.
-
Utánad fél órával, kb. Csinálunk reggelit? – eresztett
el, majd kikelt az ágyból, és ráérősen megnyújtóztatta végtagjait.
-
Ühüm – pattantam fel én is.
Andyvel összenéztünk, majd érett felnőttekhez méltón
versenyeztünk a konyháig. Andy nyert, mert a nappaliba könnyűszerrel meglökött,
én meg ráestem a kanapéra. Kis mócsing, hogy merészelte.
-
Csaló! – mentem be nevetve a konyhába. – Ezért te
csinálod a reggelit!
-
Rendben, akkor milyen szendvicset szeretnél?
-
Tükörtojást akarok – mosolyogtam.
-
Én meg egy fél éves pihenőt, amit csak veled tölthetek
– bukkant fel romantikus Andy, akit egyébként nagyon imádtam. Nem is értem
miért.
-
Az jó lenne – terült el egy vigyor az arcomon. – Na,
menj arrébb, csinálok tükörtojást.
Andy diadalittasan neki támaszkodott a pultnak, és csak
figyelt. Türelmesen várta, hogy elkészítsem a reggelit. Tökre olyanok voltunk
így, mintha már házasok lennénk. Bár kicsit zavart, hogy nézett, mert szinte
égetett a pillantása.
-
Amúgy, apud nem fog kinyírni, hogy nem otthon aludtál?
– kérdezte hirtelen.
Basszus…
