!!!

Sziasztok!:D

Mint látom, nem jön kritika/komment, de a nézettségi szám nagyot ugrott. Csalódtatok a részben? Vagy mi történt emberek?:( Bár egy szomorú tényt közölnöm kell. Legalább 1 visszajelzést kapnom kell, hogy neki kezdjek a következő résznek. Na, ennyi lett volna. Jó éjt, és sziasztok!

Itt vagyok, ragyogok 8. rész:3

8. rész

Bementünk a házba. Én teljesen otthonosan mozogtam már itt, hiszen sokszor jártam Andynél, így kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, és felraktam a lábaimat a dohányzó asztalra, míg Andy a konyhában kólát töltött.

-          Film? – kérdezte, miközben megjelent az ajtóban.

-          Film – bólintottam, majd visszatereltem Andyt a konyhába.

A filmnézés pattogatott kukorica nélkül nem az igazi.

Nagyra nőtt gazellám engedelmesen hozta a két tál popcorn-t, majd levetődött mellém.

-          Lábak a földön! – parancsolt rám(!!!), és felpakolta patáit a kis asztalkára.

-          Neked is fent vannak – vontam meg a vállamat, és elvettem tőle az én kukoricámat.

-          Még mindig az én házam, így az én asztalom – hajolt a lábaimért, és egy egyszerű mozdulattal lerántotta onnan őket.

Durcásan összefontam melleim előtt a kezem, és próbáltam nagyon csúnyán nézni Andyre. Hát… mit ne mondjak, nagyon meghatottam. Berakott valami filmet, és röhögve végig nézte. MÍG ÉN! A talpaimat a földön tartva, ciccegtem, és pufogtam egész végig.

-          Hát ez marha nagy volt – törölte meg a szemeit Andy, majd rám nézett. Én pedig vissza rá. Ő mosolygott. Én halál unott képet vágtam. 

Így néztük egymást pár percig, mire nagyot sóhajtottam.

-          Ja, hogy most te besértődtél? – jött rá a lényegre Andy. Igazi genius a srác.

Természetesen én csöndkirályt játszottam, így nem szóltam egy szót se.

-          Még mindig az én házam – rántott egyet a vállán, aztán a kukoricás edényeket kivitte a konyhába.

Akkora paraszt, hogy traktorral kéne járnia… Szörnyű!

De semmi probléma! Elvileg beidomítom. Valahogy. Na, tehát… mivel lehet Andyt a legjobban motiválni? Hát… amilyen perverz állat, lenne egy-két tippem. Tehát akkor, b, terv.

Meg van! Nem kell ide a harag. Egyszerűen csak nem adom meg neki, amit akar… mivel én se kaphattam meg. Oké, most, hogy ez így szuperül megbeszéltem magammal… idege cselekedni.

Kimentem Andy után a konyhába. Felültem a konyha pultra, mire Andy egyből a két combom közé állt. Megszívod ezt kicsi csillag.

Már épp hajolt volna a nyakamhoz, amikor én felhúztam a vállaimat. Andy most az állkapcsom vonalát spécizte ki, mire én elkezdtem ide-oda döntögetni a fejemet. Andy itt már kicsit mérges volt. A számra akart lecsapni, mire én elfordítottam a fejem.

-          Aaarg. Mi a franc bajod van? – csattant fel.

-          Nekem? Semmi – mosolyogtam angyalian.

-          Ne játszadozz velem! – sziszegte, miközben közelebb hajolt.

-          Ééén? Soha… – csóváltam meg a buksimat.

-          Tudod, hogy erősebb vagyok nálad? – nézett komolyan a szemeimbe. Nagyon megijedtem… mit ne mondjak, nem is tudom, melyik irányba szaladjak.

-          Tudod, hogy okosabb vagyok nálad?

-          Tudod, hogy itt és most neked eshetnék?

-          Tudod, hogy a kés a lehető legtávolabb van innen?

-          Tudod, hogy nem úgy gondoltam?

-          Tudom, hogy úgy sem mernéd megtenni – karoltam át a nyakát.

Andynél valószínűleg elpattant valami, és itt már erőszakosan próbált lekapni, csakhogy folytattam a játékot, és nem engedtem.

Amikor már nagyon kikészült, két praclija közé fogta a fejem, mire én elegánsan lefejeltem. Akkor sem!

-          Naaa, Daawn – nyüszített hozzám bújva, mire kicsit megesett rajta a szívem. – Tudod, hogy szeretlek – nézett kisfiúsan a szemeimbe természetesen fullra bekábítva engem, mire piszok módon száját az enyémnek nyomta, majd hátrébb ugrott, és győzelmi táncát végig járva elégedetten ment be a nappaliba.

-          Anyud biztos csuklik most! – kiáltottam, de azért utána mentem.

-          És? Semmi baja nem lesz tőle – vigyorgott szemtelenül.

-          Gonci vagy – kezdtem el bökdösni az oldalát, ő pedig nevetett.

Örömmel konstatáltam, hogy Andrew csikis! Mondjuk ezt eddig is tudtam, de jó néha újra rádöbbenni olyan dolgokra, amit alapból tudtunk.

Egyre merészebben csikiztem, mire Andy megunta, és egy egyszerű mozdulattal alá kerültem… Istenem, most segíts meg! Andy hosszú ujjai fürgén csipkodtak néha, és pedig visítva vergődtem alatta. Mehetek malacnak.

-          Nyurga! Állj meg! Stop! Eléééég – nyavíkoltam, miközben mancsocskáit próbáltam lefogni.

-          Te kezdted… - vigyorgott, de azért abbahagyta, ám csuklóimat összefogva a fejem fölé emelte azokat.

-          Mi az? – kérdeztem, miközben néztem, ahogy Andy szemei rajtam legelnek.

-          Annyira gyönyörű vagy! – hajolt fölém, és máris csókban forrtunk össze. – Látom már nem haragszol – mosolygott szédítően.

-          Eddig sem haragudtam, csak vissza akartam adni – vontam meg vállaimat, miközben félretekintettem. Ez Andynek egyből feltűnt.

-          Ahaa, nem haragudtál…

-          Jóó, az elején… egy picit – jelent meg egy aprócska vigyor a képemen.

-          Na, azért – csókolt meg végtelenül gyengéden, amitől majdnem szétfolytam a kanapén.

Még egy pár percig így voltunk, majd csak simán bámultuk egymást minden szó nélkül. Szinte éreztem, ahogy felfal a tekintetével, de még nem engedhettem neki. Még várom, hadd szenvedjen egy kicsit.

-          És most, mi legyen, hercegnő? – törte meg végül a csendet.

-          Mennyi az idő? – érdeklődtem hatalmas ásítás közepette.

-          Negyed tíz, ideje ágyban lenned. Lövik a pizsid – somolygott fáradtságomon.

-          De nem akarom – ültem Andy ölébe, majd kényelmesen elhelyezkedtem, és fejemet a vállára fektettem.

-          Áh, nem, csak mindjárt alszol – simított végig a hátamon, majd még jobban magához húzott, és megölelt. – Annyira szeretlek – suttogott valami ilyesmit, ám én már kiszúrtam magamnak az álmok birodalmát, és egyenesen afelé haladtam, így nem hallottam tisztán.

~~~

Reggel, egy ismerős, de mégis idegen ágyban ébredtem. Hosszú karok öleltek át, és ekkor beindítottam az orromat is, amivel egyből kiszúrtam Andy illatát. Tehát elaludtam, ő pedig felhozott a hálóba. Ahhw, milyen cuki már, miközben alszik. Oké, befejeztem.

Nagy nehezen elfordítottam a fejem, majd körbenéztem. Kivételesen rend volt, nem úgy mint múltkor, amikor elaludtam Andynél.

Amikor felültem, véletlen meglöktem a kezét, mire ő felém fordult, tapogatózott, majd megtalálta a derekam, és átölelt, így szuszogott tovább. Úristen, mennyire aranyos, csak nekem így nem kényelmes, de nem érdekel.

Nem tudom hogy, de egy óráig bírtam. Közben Andy hajával szórakoztam, amire szerencsére nem ébredt fel, ám végre kinyitotta gyönyörű kék szemeit. Miért tud ennyire elkápráztatni?

-          Jó reggelt – dörmögte, miközben ő is felült, de még mindig nem eresztett.

-          Neked is – nyomtam egy puszit az arcára. – Nem voltam nehéz?

-          De, darut kellett hívnom, hogy felhozzalak – motyogta ironikusan.

-          Na, te mikor aludtál el? – kezdtem el piszkálni a hasam előtt összefűzött ujjait.

-          Utánad fél órával, kb. Csinálunk reggelit? – eresztett el, majd kikelt az ágyból, és ráérősen megnyújtóztatta végtagjait.

-          Ühüm – pattantam fel én is.

Andyvel összenéztünk, majd érett felnőttekhez méltón versenyeztünk a konyháig. Andy nyert, mert a nappaliba könnyűszerrel meglökött, én meg ráestem a kanapéra. Kis mócsing, hogy merészelte.

-          Csaló! – mentem be nevetve a konyhába. – Ezért te csinálod a reggelit!

-          Rendben, akkor milyen szendvicset szeretnél?

-          Tükörtojást akarok – mosolyogtam.

-          Én meg egy fél éves pihenőt, amit csak veled tölthetek – bukkant fel romantikus Andy, akit egyébként nagyon imádtam. Nem is értem miért.

-          Az jó lenne – terült el egy vigyor az arcomon. – Na, menj arrébb, csinálok tükörtojást.

Andy diadalittasan neki támaszkodott a pultnak, és csak figyelt. Türelmesen várta, hogy elkészítsem a reggelit. Tökre olyanok voltunk így, mintha már házasok lennénk. Bár kicsit zavart, hogy nézett, mert szinte égetett a pillantása.

-          Amúgy, apud nem fog kinyírni, hogy nem otthon aludtál? – kérdezte hirtelen.

Basszus… 

2. díj

Ha jól olvastam, akkor Fannitól ( http://fanfictoionsandotherstorys.blogspot.hu/ ) kaptam a második díjam, amit nagyon szépen köszönök:)

 Írj magadról 11 dolgot!
Válaszolj 11 kérdésre!
Tegyél fel 11 kérdést!
Küld tovább 11 embernek!

1., Imádom a telet.
2., Fázós vagyok.
3., Kegyetlenül béna vagyok mindenben.:D:D
4., Nem erősségem a tanulás.
5., Eszméletlenül lusta vagyok.
6., Amikor kedvem van, csak akkor írok. Ezért jönnek lassan a részek. :/
7., Általában a buszon, vagy a suliba jön rám az ihlet, akkor pedig nem tudom lejegyzetelni, és mire hazaérek, addig elfelejtem. :c
8., NAGYON feledékeny vagyok.
9., Imádom a mandarint.
10., Gép nélkül semmi vagyok.
11., 3.os, vagy 4.es koromban eltörtem a jobb csuklómat.

1.Miért kezdtél el írni? Mert olvastam egy blogot, és megtetszett.:)
2.Van olyan álmod, amit mindenképp meg akarsz valósítani? Van.
3.Miben vagy a legjobb? Ez jó kérdés. Talán az írásba.:D
4.Van kedvenc számod? Ha sima számra gondolsz, akkor van, és a 8-as:D Ha meg nem, akkor Lana del rey - Damn you :33
5...és miért? Mert egyszerűen vonz ez a szám:) Sok számomra fontos helyen ott van a nyolcas./ Mert imádom a csajszi hangját:D Plusz a szövege is ütős:3
6.Van kedvenc könyved? Szent Johanna Gimi / Csitt, csitt:D
7...és miért? Mert imádom az ilyen történeteket.:D
8.Mi a kedvenc zenei müfajod? rock c: főként:D
9.Kedvenc bandád/énekesed? BVB /Andy Biersack/, Lana Del Rey :3
1o.Voltál már igazán szerelmes? Sajnos.
11.Mikor születtél? 1999. 12. 17. Szerintem nem számítottatok erre, hogy ennyire fiatalon ilyesmiket írok, de... egyszerűen ilyen vagyok. :)

Eszméletlenül sajnálom, de nem teszek fel kérdéseket, és most nem is küldök tovább senkinek sem díjat, hiszen majdnem ugyan azok lennének az emberek, 1-2vel kiegészítve.:) Remélem ezért nem fogtok megharagudni. :$ Legközelebb, viszont mindenképp küldöm tovább, és megírom kommentbe, mert így soha nem veszitek észre:) (legalábbis sokan). Amúgy mellesleg, pár héten belül látható lesz a következő rész is.:D Már a fele kész van.:3

Első díjam, amit kb 20millió éve kaptam, de most rakom ki

Köszönöm, drága barátnőmnek (http://madloveaffairswithonestone96.blogger.hu/):D

Írj magadról 11 dolgot!
Válaszolj 11 kérdésre!
Tegyél fel 11 kérdést!
Küld tovább 11 embernek!

11 dolog rólam:

- Szeretem az állatokat
- Black veil brides a kedvenc bandám
- Andy Biersack akire felnézek, és akiről ha rosszat mondanak sokszor ugrok :'D
- Főképp rockot hallgatok, de alapból minden evő vagyok, csak válogatós
- Van két kutyám
- Rosszul szoktam lenni a hosszú autóutaktól
- Kedvenc állatom a tigris, farkas
- Kedvenc színem a fekete
- Ha rossz kedvem van flegmabunkó paraszt vagyok
- Nem szeretem a rózsaszín dolgokat
- Sötét lila színű a szobám XD

1.)Hány éves vagy? te tudod :)

2.)Kedvenc blog? http://igenisurnom.blogspot.hu/ nagyon imádom:)

3.)Miyen fajta zenéket szeretsz? rock és különböző ágazatai főképp:D

4.)Milyen nevet szeretnél majd adni a gyerekednek?(fiú-lány) lány: Eszter fiú: Ádám

5.)Van példaképed?Ha igen ki? Van. Andrew D. B. :)

6.)Vélemély Austin Mahone-ról? Nem ismerem annyira, hogy véleményem legyen róla... :D

7.) Szereted a Wake Me Up-ot Avicii-től? Igen.

8.)Kedvenc város? Nincs kedvenc.

9.)Fidzsi a pároddal(ha nincs akkor a jövendőbelivel) vagy Ibiza a haverokkal? Mindkettő:)

10.)Elköltöznél másik országba/városba?Ha igen hova? Igen, el. Németbe mennék, vagy Londonba, vagy valahova Amerikába, vagy Olaszba :'D

11.)Ismered az 5 Second Of Summert?Ha igen szereted őket? :)) Hallottam már róluk... pontosabban tőled:) De nem szeretem őket. Legalábbis nem ismerem maga a bandát annyira. 

1: Miért kezdtél el írni? 

2: Miért pont erről írsz/írtál?(pl: valaki a BVBről ír, mert felnéz rájuk)

3: Kedvenc színed?

4: Mi a kedvenc együttesed neve? 

5: Milyen zenéket szeretsz? 

6: Van legjobb barátod? 

7: Melyik megyében laksz? 

8: Mi a keresztneved? 

9: Csalódtál már valakiben, aki fontos volt számodra? 

10: Kedvenc állat? 

11:  http://www.youtube.com/watch?v=a2RA0vsZXf8 Mi erről a számról a véleményed?

Akiknek tovább küldeném (nem lesz meg a 11 ember...): 

http://balckveilbridesfallenangles.blogspot.hu/

http://myliifeissucksornot.blogspot.hu/

http://skyslove.blogspot.hu/

http://shesnobodyshero.blogspot.hu/

http://skaterforeverr.blogspot.hu/ 

remélem nem hagytam ki senkit akinek küldeném:o 

Rengeteg késés, de új rész!

Sziasztok!:)
Megint késtem. Sokat, túl sokat... de azért reménykedem benne, hogy maradtak olyanok, akik olvasnak.
Egyéb megjegyzésem még annyi, hogy a történet felét augusztusban írtam, a másikat pedig most... és eltelt egy kis idő... nos, nem tudom, hogy mennyit, vagy hogy egyáltalán változott-e valamit a fogalmazásom, írásmódom... nektek jobban szembe fog tűnni. :) Én nem vettem észre. :D 

7. rész

Andy telefonja kicsöngött, de nem vette fel… viszont pár perccel később, küldött egy üzenetet.

„Gyere a suli elé…A”

Rohamtempóba kezdtem futni az iskolához… lábaim alig érték a földet, annyira siettem. Nem akartam, hogy Andy hülyeséget csináljon… meg kellett állítanom!

Boldogság ragyogott a szememben, amikor megláttam jól ismert alakját.

-          Annyira hülye vagy – ugrottam karjai közé, és szorosan megöleltem.

Andy visszaölelt, bár mintha meglepődött volna.

-          Miért akarnál öngyilkos lenni? Hogy képzelted te azt?! – engedtem el, majd egyből neki álltam a kioktatásnak. – Tudod mennyire aggódtam?!

-          Várj… mit is mondtál? Én… kinyírni magam? – szólt közbe.

-          Igen… annyira sok baromság jut az eszedbe, hogy az már hihetetlen! – kezdtem el járkálni fel-alá. – Oké, hogy eleged van már, meg ilyesmi, de miért akarsz itt hagyni minket?! Teljesen megőrültél… Hiányoznál te vadbarom! Nagyon… Igaz, hogy haragszok rád, de mindennél jobban szeretlek, és tudod… amikor Ash mondta, hogy hamarosan mehetek a temetésedre, elsőnek poénnak fogtam fel… De Ash nem viccelt, és úristen. Nagyon sokkos állapotba voltam, és első dolgom volt, hogy megkeresselek, és megállítsalak! – szipogtam egyet, majd éreztem, ahogy végig folyt egy könnycsepp az arcomon, amit le is töröltem a pulcsim ujjával. – Ne tegyél semmi butaságot, jó? – néztem rá könnyes szemekkel. – Annyira szeretlek – fontam nyaka köré újra a karijaimat, és hozzábújva áztattam a felsőjét.

Andy csak csitítgatott, majd amikor úgy érezte, hogy lenyugodtam elengedett, és szóra nyitotta a száját. Végül becsukta… és ezt még egyszer.

-          Dawny… nem akartam „butaságot” csinálni…

-          De akartál! – vágtam rá, majd eljutott a tudatomig, amit mondott. – Mi? De Ash?!

-          Mondtam neki… hogy érje el… hogy felhívj, és hogy beszéljünk… erre mondta, hogy mivel jó színész, így megoldja – vallotta be kicsit zavartan. – Én pedig kételkedtem benne… de mondta, hogy menni fog, és végül fogadást kötöttünk.

-          Ash… átvert? – suttogtam. – Milyen Ash… te is! Baszd meg Andrew! Elég lett volna az is, hogy el gyere a házunkhoz, és bekommandózz, mint a múltkor, vagy ha a próbateremhez jössz!

-          Sajnálom… nem gondoltam, hogy ez lesz. Sajnálom – hajtotta le a fejét, és a földet kezdte bámulni.

-          Aggódtam érted, vágod? Kurvára ki voltam bukva! Unom… hogy csak játszotok velem… - siettem volna el, de Andy elkapta a csuklómat.

-          Szeretlek – csókolt meg, majd eltávolodott, hogy újra és újra szavakat formáljanak tökéletes ajkai. – Sajnálom! – újabb csók. – És ne hisztizz – újabb. – Bár igaz, hogy jól áll ez a mérges pofi – végül magához rántott, és nem eresztett.

Pár percig kiélveztem a pillanatot, utána viszont eltoltam Andyt.

-          Ha még egyszer ilyen… - mondtam volna, de félbeszakított.

-          Nem lesz ilyen! Ígérem – döntötte enyémnek a homlokát.

-          Remélem is – túrtam bele a hajába, majd nagy levegőt vettem. – Megyünk valamerre?

-          Nem. Még haragszol rám a tegnapi miatt. Addig nem – csóválta meg a fejét.

-          Andy nem kell… nem…

-          De igen, kell – fojtotta újra belém a szót. – Nem ott, és akkor akartam az első alkalmat, plusz Juliet telefonált, hogy hazaért. Le akartam vele zárni a dolgokat, de… azaz este nem úgy sikerült, ahogy terveztem – vallotta be zavartan. – Juliet megérezte az illatod rajtam… botrányt csapott… majd megfenyegetett, hogy infókat ad ki rólam, ha dobni merem. Majd kijelentette, hogy eljön velem a suliba, mert kíváncsi, hogy melyik „lotyóval” voltam… Juliet, amikor megölelt rájött… és írt nekem papírra egy levelet, hogy mekkora senkiházi szemétláda vagyok, amiért az egyik „rokonával” kezdek ki… igaza volt, ezért is siettem ki az óráról, ezután Juliettel hatalmasat veszekedtünk, majd meguntam, és szakítottam. Nem érdekelt már, hogy mit csinál… akik fanok, azok, azok is maradnak. Aki igazán szeret, az ezután is szeretni fog…

-          Ez… durva. Mindig is utáltam azt a nőt – fintorodtam el.

Andy ezen felnevetett, majd átkarolt, és a kocsija felé irányított. Beszálltunk, majd a biztonság kedvéért azért becsatoltam magam, ki tudja Andy akar-e fénysebességgel száguldozni, és netalántán belemenni valamibe, vagy valakibe.

-          Naaa, merre megyünk? – helyezkedtem az ülésen.

-          Nem tudom, fejben csak addig jutottam el, hogy beültettelek, és kész. Nincs tervem a továbbiakban – vonta meg a vállát.

-          Te ökörállat – döntöttem hátra a fejem, ami egyenesen a fejtámlába ütközött. – Jó, akkor vigyél haza.

-          Ilyen gyorsan a tárgyra akarsz térni? – nézett rám meglepetten Andy, de persze a huncut kis vigyora az arcán volt.

Nem válaszoltam semmit, csak felvont szemöldökkel ránéztem, és megroppantottam az ujjamat. Ez elég bajjósra sikerült, mivel Andy egy „igenis asszonyom, egy házhozszállítás lesz” felszólalással elindította az autóját. Na. Szerintem is gyorsan a „tárgyra” tértünk.

Röpke szótlan pár perc után, Andy a kocsifelhajtóra állt. Ebben csak az volt a bökkenő, hogy az ő háza előtt voltunk.

-          Denniske. Én nem itt lakom – fontam össze a karomat magam előtt.

-          Tudom, de én igen – rendezett le ennyivel, majd kiszállt a kocsiból.

„Pofám leszakad. Andy bátor vagy… nem sokára nem leszel az. Kemény női fegyelmet gyakorlok rá, és megnevelem. Be fogom idomítani!” – határoztam el magam.

Durcásan még mindig a kocsiban ültem, és még véletlenül sem néztem rá a kint türelmesen várakozó Andyre.

Drága álldogálónak elfogyott a türelme, így csípőre tette a kezeit, majd kinyitotta a száját.

-          Most jössz, vagy mi van? – kérdezte, mire nekem eszembe jutott egy frappáns visszavágás. Mivel kocsiban voltam, úgy se hallhatta.

-          Most járunk, vagy mi van? – vágtam rá.

Andy furán nézett rám, mire rájöttem, hogy le volt húzva az ablak. Baszd meg.

-          Nem gondoltad, hogy meghallom, ugye? – röhögte el magát végül.

-          Nem – vallottam be, miközben beharaptam az alsó ajkam.

-          Ühm – nyögött fel Andy, majd hirtelen ott termett mellettem és száját az enyémre tapasztotta.

Megmerevedtem, majd reagáltam. Természetesen a „kölcsön kenyér visszajár” elvet alkalmaztam. Ki lenne olyan elmebeteg, hogy ellenkezőjét teszi?

-          Ez elég egyértelmű válasz? – döntötte homlokát a kocsi tetejének, és onnan nézett le rám.

-          Hát… nem teljesen.

Andy erre semmit sem mondott. De nem is csinált semmit.

-          Egy kérdésre várok… - köhintettem egy aprót, mire Andy hirtelen felegyenesedett, és katonásan ki is húzta magát.

-          Dawn White… ho… izé… lennél a barátnőm? – mosolyodott el aranyosan, mire én kivágtam az ajtót, így eltaroltam a gazella lábait, de ő ezért nem haragudott, csak szorosan viszonozta ölelésem, amivel megrohamoztam. Természetesen „igen”-t mondtam.

-          Elsőnek megkérni akartad a kezemet? - nevettem bele a kabátjába.  

-          Túl sok romantikus filmet néztem veled az elmúlt hetekben... A te hibád! - kente rám.

-          Hogyne! Fogd is rám! - háborodtam fel játékosan. 

-          Rád is fogom, de aggódjál - felelte pimaszan.

Okéé… Andy nevelési akció elindult.

Sok késés, sajnálom. De új rész.:)

Tudom.. sokat késtem most is. :c Sajnálom... ezért inkább nem mondom, hogy mikor lesz folytatás, de még suli előtt megpróbálom hozni. :) Szerintem ez a rész sem lett hűha...de egyszerűen tompa vagyok mostanában az íráshoz. Sajnálom. :( 

6. rész

Eszméletlen késő volt, amikor lefeküdtem, ráadást még másnap suli volt. Jó nap lesz… előre érzem.

Reggel hatalmas karikák csücsültek a szemeim alatt, így már külön örültem.

Nem volt étvágyam, így csak becsomagoltam magamnak egy szendvicset, aztán alap smink, majd felöltözés, és indulás. 

~~~

A suliba úgy döntöttem, hogy bemegyek a mosdóba, mert valahogy nincs kedvem Andyvel találkozni, se a többi embert látni, ahogy majd kicsattannak a nagy boldogságukba.

Ahogy belenéztem a tükörbe, megijedtem. Sápadt voltam, és nem csak a fáradtság miatt. Teljesen más Dawn nézett vissza rám, mint pár héttel ezelőtt. Meggyötört volt a tekintetem. Tudtam, hogy a padlón vagyok, de nem gondoltam, hogy ennyire.

Hirtelen csöngettek, így siethettem órára. Na, kezdődjék a rémálom.

Ahogy beléptem a tanterembe, szinte megdermedtem. Földbe gyökerezett a lábam. Szerintem még fakóbb lettem, mint amilyen voltam.

Andy mellett ott volt Juliet.

Mit keres ez itt?! Ja, bocsánat... nem ez, hanem ő. Nem szombat reggel kellett volna a városba jönnie?!

Juliet hirtelen meglátott, és odarohant elém.

-          Szia, szivi! – ölelt meg. Szivi?! Mi a franc..?

-          Ö… helló – vontam össze a szemöldököm, miközben nagyban szorongatott.

-          Milyen hófehér vagy, jól érzed magad? – nézett rám aggódva (?).

-          Hogyne… tökéletes jól – dobtam be az egyik műmosolyom. – Pontosan mit is keresel itt? – kérdeztem.

-          Meg akartam nézni az én Andym suliját.

-          Értem. Na, pá – mentem el mellette.

Tudom, hogy paraszt voltam, de nem érdekelt. Pedig Juliet nem ezt érdemli, elvégre nem tett semmit, nem is ártott nekem, viszont már csak az, hogy itt van, irritál.

Amikor leültem, jött egy üzenetem, természetesen a Julis drágája írt.

„Mindent megmagyarázok, oké? Sajnálom Dawn… Andy”

Hah… magyarázni akarsz? Hát nem fogsz. Nekem nem. Nem vagyok kíváncsi arra, amit mondani akarsz… tegnap kellett volna ezt, nem ma.

Nyugodtságot színlelve zsebembe csúsztattam a készüléket, aztán megpróbáltam másra gondolni. Hát ez nem jött össze. Itt éreztem igazán, hogy mennyire szükségem van Marcusra. De ez így… annyira kurvásan hangzik… Andy játszott velem, majd repített, így most vissza akarok menni Marcushoz. Persze csak barátként, de ez még így is túl ribancos. Na, most mi a francot csináljak?!

Míg én ezen gondolkoztam, bejött a tanár, és elkezdett magyarázni. Egy szavát sem értettem, mivel nem figyeltem rá, így szívtam, amikor felszólított.

-          Mrs. White ne a fiúkon járjon ilyenkor az esze – forgatta meg szemeit a tanár, majd visszafordult a táblához. Aha. Szakadjon rád a mennyezet, drága tanár úr.

Éreztem, hogy bizsereg a jobb combom, rezgett a telefonom. Üzenetem jött.

Gyorsan elővettem, és megnéztem. Hát ki írt? Na, ki?

„Dawny… ma délután 5-kor, gyere a próbatermünkhöz. Kérlek… Andy”

„Szállj le rólam Andy, és becézgesd a barátnődet.”

Írtam neki gyorsan. Igazság szerint, nem akartam lebukni, mert akkor irány az igazgató. Utána meg apum leszedi a fejem otthon… de muszáj volt visszaírnom neki.

Ezek után, nem rezgett többet a telefonom. Andy pedig… csak felállt a székéről, és elhagyta a tantermet. Juliet, persze egyből utána sietett.

A tanár is meglepődött, majd mire „felébredt” a kezdetleges sokkból, folytatta volna az órát, de kicsengettek.

Andy ezek után kihagyta a suli ezen napját.

~~~ 

Fáradtan dőltem le az ágyra, amikor hazaértem. De már megint nem volt nyugtom. Csörgött a telefonom. Lassan kidobom ezt a vacakot a kukába…

-          Igen? – kérdeztem nyúzott hangon.

-          Hali! Itt Ashley.

-          Várj, ki? – ültem fel egyből.

-          Ashley Purdy – nevetett fel.

-          Miért keresel? – rekedt meg bennem a levegő. – Honnan tudod a számom? Jézusom.

-          Kicsi lány, ezekre nincs idő. Hol van Andy? – terelt egyből.

-          Mi az, hogy hol van? Honnan tudjam? – lettem egyből idegesebb.

-          Tehát nem tudod?

-          Nem… hívd fel inkább a barátnőcskéjét – flegmáztam.

-          Ohó… féltékeny vagy, mert a múltkor nem ment vissza hozzád?

-          Ezt te…? – lepődtem meg.

-          Mindegy. Amúgy… Andy és Juliet nincsenek együtt – közölte velem az új híreket Ash.

-          Mi? Miért?

-          Andy megunta a csaj nyavalygását. Ráadást, ha Julietnek koncertje volt, akkor beújított egy csókát éjszakára. Már a két kezemen sem tudom megszámolni, hogy hányszor csalta meg Andy-t.

-          Szegény. Még sajnálni kezdem – fintorogtam.

-          Jó, ezt nem kellett volna elmondanom, és nem is ezért hívtalak. Tehát nem tudod, hol van?

-          Nem.

-          Akkor… megtennéd nekem, hogy felhívod? Nekünk nem veszi fel.

-          De miért én? – morogtam.

-          Nem kérdez… hanem felhívja Andy-t. Puszika – tette le Ash.

Aha Ash… oké. Ölelgessél kaktuszt.

Felhív… parancsolgat, és akkor pazaroljam a pénzemet Andyre… persze.

~~~ 

Mivel már háromnegyed öt volt, így elindultam a próbatermükhöz. Szinte tisztában voltam vele, hogy Andy nem lesz ott, így legalább nyugodtan cigizhetek egy jót, és gondolkozhatok.

Amúgy, nem hívtam fel Andy-t. Sőt. Ki is kapcsoltam a mobilom. Engem nem fognak zaklatni, még akkor sem, ha imádom őket.

~~~

Már nem tudom hanyadik szálnál tartottam, amikor árnyék vetült rám, így felnéztem, az elém tornyosuló alakra.

-          Pici lány! – szólított meg. – Andyre vársz, ugye?

-          Ash… nem – fordítottam tekintetem a betonra.

-          Akkor, miért vagy itt? – huppant le mellém.

-          Mert… tudtam, hogy nem fog eljönni, plusz, ez már egy bevett szokás nálam, hogy ide járok suli után – feleltem.

-          Felhívtad? – vette ki kezemből a szálat, majd elnyomta a betonon.

-          Héé – kiáltottam elégedetlenül. Ash, most komolyan élvezi, hogy idegesít?

-          Felhívtad, vagy nem?

-          Nem… és nem fogom felhívni – jelentettem ki.

-          Jó, mert én felhívtam, és felvette – dőlt hátra. Szinte majdnem elfeküdt, de megtartotta magát a könyökén.

-          És?

-          Él, de nem mondta meg, hogy merre lehet megtalálni. Ha nem teszel valamit, Andyt kihalt állatfajnak fogják nyilvánítani – mondta halál komolyan.

-          Mert? – vonta fel a szemöldököm. De legalább egyetértettünk abba, hogy Andy egy hatalmas állat.

-          Mert öngyilkos akar lenni.

-          Te most ugratsz – nevettem el magam, ám Ash arca meg sem rezzent. – Vagy nem… - fagyott rá a mosoly a képemre. – Andy nem tenne ilyet, tudom – bizonygattam inkább csak magamnak.

-          Aha, ennyire ismered? Majd csak figyeld meg… adok Andynek két napot, utána már be is fogják jelenteni a halálhírét – fújta ki hosszan a levegőt.

-          Téged nem is izgat?! Hogy lehetsz ennyire nyugodt?! – pattantam fel. – Belenyugodsz ebbe a ténybe, hogy a legjobb barátod ki akarja magát nyírni? – förmedtem rá.

-          Most mit tudok vele csinálni?! – hunyta le a szemeit.

-          Nem tudom – remegett meg a szám. – Felhívom… - vettem is elő a készüléket.

Gyorsan bekapcsoltam, és már tárcsáztam is, majd elsétáltam. Ash-t ott hagyva, egyedül.

~ Ashnél ~

- Ajj, kicsi lány. Hogy tudtad ezt bevenni? – mosolyodott el. – De, a küldetés sikerrel járt. Andy… nagyon le foglak húzni, amiért nem bíztál a színészi tehetségemben. Ashley… túlságosan szuper vagy – igazította meg bőrmellényét, majd feltápászkodott, és elindult valamerre. 

Csak én érzem úgy, hogy túl gyorsan pörögnek a dolgok? Ha valaki szeretné, hogy kicsit lassítsak, mert ez így túlságosan elsietettnek tűnik, akkor szóljatok, mert nekem az ilyesmihez nincs szemem.

5. rész

 Meghoztam egy újabb részt. :D Szerintem ebben lett bőven izgalom. Bár kicsit úgy érzem, hogy elsiettem... :s De már mindegy. Nem akarom tovább húzni az időt. Itt az ötödik rész. :p Tippeket, tanácsokat, kritikát mindig elfogadok! :) És nem haragszok meg érte. Ha bármi egyéb kérdésed van, az email címemre lehet üzenetet írni. ;) Szívesen beszélgetek/ismerkedek emberekkel. :D
bfallenvangelb@gmail.com <---ezen az email címen megtaláltok. :)

 5. rész 

Kb. tányér nagyságú szemekkel néztem rá, talán még a számat is eltátottam, annyira meglepődtem. Hát, most szívesen ugrálnék sikongatva, hogy „úristen! Andy Biersack lesz a hálótársam, milyen király”, de…

Ott van a barátnője. Habár szívesen megsimogatnám annak a csajnak az arcát, esetleg egy kaktusszal, de azért ő is szereti Andyt, na meg egy éjszakás kaland nem vagyok.

Úristen… mikre nem gondolok. Hiszen csak aludnom kell vele. Andy csak a barátom. Sajnos. Így tuti nem csinálna semmit… vagy mégis?

-         Oké. Veled alszok. Julis… akarom mondani, Juliet ehhez mit fog szólni? – fontam össze karjaimat a mellkasom előtt, majd kissé félre is billentettem a fejem, és úgy kérdezősködtem.

-         Turnézik, szombat reggel jön haza – felelte.

-         Tehát, akkor ezt meg sem mondod neki?

-         Neki is vannak titkai, akkor nekem is lesz egy – kacsintott. Jó… itt kis híján majdnem megfulladtam, mert félrenyeltem, Andy pedig óvatosan csapkodta a hátamat, de persze végig röhögött.

Egy olyan pár perc után, minden jobb lett, így folytattam a kérdezést.

-         És mibe menjek?

-         Suli cuccba, mert az otthoni öltözékedtől lehet, hogy frászt kapnék. Julietnek is vannak olyan otthoni rongyai, hogy szívesen felgyújtanám őket. Te ne okozz nekem szemkisülést – fintorgott.

-         Oké, na, és akkor mikorra? –

-         Gyere nyolcra. Na, szia – puszilta meg a homlokom, és el is sétált mellettem.

Nem kocsival jött reggel?

Oké, hogy fogok, engedélyt kérni apámtól? Húsz vagyok, de még mindig tizennégy évesként kezelnek… sajnos minden téren.

~Otthon~

-         Apa? – csuktam be magam után az ajtót.

-         Igen? – jött le a lépcsőn.

-         Ott aludhatok egyik haveromnál?

-         Fiú? – vonta fel az egyik szemöldökét.

-         Igen, de van barátnője! – tördeltem az ujjaimat. Engedd meg légy szíves… kérlek.

-         Szó sem lehet róla! – jelentette ki.

-         De húsz éves vagyok! Már engedélyt sem kéne kérnem, csak felszívódni! Miért nem érted már meg, hogy felnőtt vagyok?! – kiabáltam.

Apa egy pillanat alatt ott is termett előttem. Hatalmasat csattant a keze az arcomon. Egyből oda kaptam a kezemmel, szemeimből akaratlanul is kicsordultak a könnyek.

-         Velem szemben, te ne emeld meg a hangod kisasszony! Ameddig én, tartalak el, addig elfogadod, amit mondok neked! Világos? – ordította a képembe.

Tudtam, és éreztem, hogy igaza van, de még sosem ütött meg, és ez borzasztóan rosszul esett. Ráadást, ezt egy "picit" túlzásnak találtam. 

Szinte egyből felrohantam a szobámba. 

Oké, esti dolog lefújva, és nem csak azért, mert nem engedték meg, hanem, mert feldagadt a fél arcom.

Gyorsan elővettem a telefonom, és írtam Andynek egy üzenetet.

„Szia! A dolog lefújva. Nem engedték meg, bocsi. Dawn”

Pár perc után érkezett is a válasz.

„Szia. És? Szard le az ősöket. Andy”

„De nem, oké? Nem megyek. Dawn”

Én ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetést, ám Andy korántsem. Felhívott. Mondjuk én nem vettem fel. Nem szeretem magamat sajnáltatni azzal, hogy sírva felveszem, és elmondom neki a dolgot. Max személyesen.

-         Oké Dawn, ne vedd fel. Ebből is tudom, hogy baj van. Mi történt? Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? – szólalt meg Andy hangja, amikor megnyitottam a hangpostát.

-         Tudom – mondtam csak úgy a levegőbe.

~~~ 

Most a fürdőben gubbasztok, bőgve, és próbálom megállítani a vérzést, ami a csuklómon lévő vágásokból ered. Tudom, hogy nem szabadna ezt csinálnom… de így könnyebb kizárni a valóságot.

-         Te mi a faszt csináltál?! – jelent meg Andy az ajtóba. – Dawn, te nem vagy normális! – fogta meg a csuklómat, így kirántotta a takarásból.

Elsőnek szemügyre vette a szabásokat, majd felnézett az arcomra. Egyből feltűnt neki a szitu.

-         Apud volt? – kérdezte kimérten. Biccentettem. – De Dawn, nem kellett volna ezt csinálnod… nem segít!

-         De kiránt a gondjaim közül – szólaltam meg halkan.

-         De azzal nem oldódik meg semmi! Felesleges.

-         Nem érdekel! Minek jöttél ide prédikálni?! Nem érdekel, fogd már fel! – csattantam fel hisztérikusan. – Azt teszek, amit akarok, és amit jónak látok!

-         Dawn! – fogta két tenyere közé az arcom. – Jónak látod azt, hogy bántod magad? Én is tegyem azt, amit jónak látok? – nézett a szemembe, majd arcomat kezdte vizslatni.

-         Tedd. Jogod van hozzá. Nem kell másik belátása szerint cselekedned – zokogtam fel.

-         Rendben. – mosolyodott el, majd… majd ajkait az enyémnek nyomta.

Viszonoztam. Andyt pedig ez felbátorította, és többet akart. Engedtem neki. Jól esett, mintha felszabadított volna az összes bajom alól. Nem is figyeltem semmi másra, csak Andyre.

Óvatosan végig fektetett a padlón, majd felém magasodott, és tovább csókolt. Lehúztam róla a felsőjét, majd ő is kisegített az enyémből. Már az övét csatoltam ki, amikor hatalmas csattanást hallottunk lentről, így egyből eltávolodtunk egymástól.

A hangokból kifolyólag, apám eltört egy poharat, vagy egy tányért.

-         Talán ez a zaj jól is jött… - ültem fel, majd hátra csúsztam a falig.

-         Lehet – felelte Andy rekedtesen, majd ő is seggre csüccsent, hátát a kádnak támasztva. – Amúgy… te benne lettél volna?

-         Te? – kérdeztem vissza egyből.

-         Nagyon is – vigyorodott el. – De most már válaszolj te is.

-         Igen, benne lettem volna – vallottam be zavartan. – Mondjuk az elsőt nem a fürdőszobámban terveztem… tehát jobb is.

-         Elsőt? Nem húsz éves vagy? – lepődött meg.

-         De annyi. De soha senkire nem tekintettem úgy, mint férfire, azt, aki közel állt hozzám, és fiú. Ráadást nem vagyok valami szépség se – húztam el a szám.

-         Néztél már tükörbe? – fordította felém Andy a fejét, és jó alaposan végig mért. A domborulataimnál kicsit el is időzött, mivel még mindig nem volt rajtam póló, mert Andy sikeresen jó messzire hajította.

-         Igen. Néztem… és továbbra is ez a véleményem magamról.

-         Akkor vak vagy – vonta meg a vállát Andy. Azért ez jól esett, főleg hogy Andrew Dennis Biersack mondta nekem.

Jé, elállt a vérzés a karomon. Mondjuk eddig nem is nagyon törődtem vele, egyáltalán nem is éreztem, hogy fájna, de most, hogy kikerültem az „álomvilágból” igen is csíp!

Andy látta, ahogy eltorzult arccal szemlélem a csuklómat, így feltápászkodott, és megérdeklődte az elsősegélydoboz hol létét.

Andy hamar megtalálta, majd lekezelte a kezemet. Szerencsére nem éreztem semmit, mivel Andy felsőtestét bámultam egész végig. Nos, igen. Ő sem vette vissza a pólóját. Milyen kár… na, jó, dehogy az!

-         Csodálom, hogy a nyálad még nem csorog – nézett fel az arcomra Andy.

Ja, hogy közben még a számat is eltátottam… hát oké.

-         Ha egyszer valami jó… - motyogtam.

-         Jó? De hisz egyetlen kocka sincs a hasamon, ráadást nem vagyok valami kigyúrt állat se.

-         Szexi vagy te, kigyúrt test nélkül is – mondtam nagyon, de nagyon halkan, de a drága meghallotta.

-         Hát, köszi – nevetett fel. – Na, készen is vagyunk.

-         Köszönöm – nyomtam egy puszit, eszméletlen közel a szájához. Aztán már álltam volna fel, de Andy elkapta a másik csuklóm.

-         Legközelebb, a számra, ha kérhetném – suttogta a fülembe, majd elhajolt tőlem, de az arca vészesen közel volt az enyémhez.

Már megint… szinte izzik köztünk a levegő. Melegem is lett.

Andy közelebb hajolt, majd a szemem, és a szám között jártatta szürkéskék tekintetét, majd folyamatosan csökkentette a távolságot köztünk.

Már majdnem megcsókolt, amikor valaki dörömbölt az ajtómon, így Andy elkapta a fejét.

-         Van nálad valaki?! – hallottam apám ideges hangját.

-         Nincs – kiáltottam ki.

-         Akkor mi ez a kocsi a házunk előtt?!

-         Honnan tudjam?!

-         De ezzel az autóval szoktak téged is hazahozni! Ki van nálad?! – lett egyre mérgesebb.

-         Basszus Andy, most mit csináljunk? – susogtam.

-         Hát… ahol feljöttem, ott le is megyek, és arrébb állok a kocsival, aztán visszakommandózok ide – vetette fel. Tökéletes ötlet.

-         Oké, én addig lefoglalom, te pedig surranj – kapcsolódott össze a tekintetünk, mire Andy felállt, és elindult, de amikor eltűnt az ajtóm után, egyből vissza is sietett, és még egy csókot lopott tőlem.

-         Enélkül, nem menne – villantott meg egy fogas mosolyt, majd elsietett.

-         Mi lesz már?! Akkor nyisd ki az ajtót, ha nincs bent senki! – verte az ajtómat dühösen, mire eleget tettem a kérésének, persze, csak miután felkaptam a pólómat.

Apa körbe járta a szobám, benézett még az ágy alá is… majd ment a fürdőbe, majd onnan Andy trikójával tért vissza. Ó… basszusbasszusbasszus!

-         Ez mi, és kié?! – dobta nekem a ruhát.

-         Ez egy férfi trikó, és az enyém – hazudtam.

-         Akkor miért volt a fürdőkádban? Ráadást nem túlnyitott?

-         Azért, mert ez az alvós felsőm, és épp fürdeni készültem, így odaraktam a kád szélére, biztos belecsúszott. Senki nem lát ebbe, így mindegy, nem? – füllentettem tovább.

-         Ezt most megúsztad… - viharzott ki a szobámból.

Na, ez meleg volt! Kicsit jobban örültem volna, ha esetleg bocsánatot kér, vagy valami… de úgy látszik, ő már túllépett a dolgon. Szerintem el is felejtette. Jó, hogy neki ennyire könnyen megy.

Hosszan kifújva a levegőt dobtam le magam az ágyra, és vártam, hogy Andy visszajöjjön.

~Pár óra elteltével~

Már tizenegy is elmúlt, de Andy még mindig sehol nem volt… Hiába hívtam kinyomta, majd egy idő után, ki is kapcsolta a telefonját.

Eszméletlen ideges lettem, hogy csak játszadozott velem… habár, mondjuk mit is képzeltem?! Majd visszajön, és boldogan trécselünk tovább, vagy esetleg meg is fektet?! Talán jobb is, hogy nem jött vissza, de azért csak rosszul esett.

De ne félj Andy… ha te így akarsz játszani, akkor játszunk így!