5. rész

 Meghoztam egy újabb részt. :D Szerintem ebben lett bőven izgalom. Bár kicsit úgy érzem, hogy elsiettem... :s De már mindegy. Nem akarom tovább húzni az időt. Itt az ötödik rész. :p Tippeket, tanácsokat, kritikát mindig elfogadok! :) És nem haragszok meg érte. Ha bármi egyéb kérdésed van, az email címemre lehet üzenetet írni. ;) Szívesen beszélgetek/ismerkedek emberekkel. :D
bfallenvangelb@gmail.com <---ezen az email címen megtaláltok. :)

 5. rész 

Kb. tányér nagyságú szemekkel néztem rá, talán még a számat is eltátottam, annyira meglepődtem. Hát, most szívesen ugrálnék sikongatva, hogy „úristen! Andy Biersack lesz a hálótársam, milyen király”, de…

Ott van a barátnője. Habár szívesen megsimogatnám annak a csajnak az arcát, esetleg egy kaktusszal, de azért ő is szereti Andyt, na meg egy éjszakás kaland nem vagyok.

Úristen… mikre nem gondolok. Hiszen csak aludnom kell vele. Andy csak a barátom. Sajnos. Így tuti nem csinálna semmit… vagy mégis?

-         Oké. Veled alszok. Julis… akarom mondani, Juliet ehhez mit fog szólni? – fontam össze karjaimat a mellkasom előtt, majd kissé félre is billentettem a fejem, és úgy kérdezősködtem.

-         Turnézik, szombat reggel jön haza – felelte.

-         Tehát, akkor ezt meg sem mondod neki?

-         Neki is vannak titkai, akkor nekem is lesz egy – kacsintott. Jó… itt kis híján majdnem megfulladtam, mert félrenyeltem, Andy pedig óvatosan csapkodta a hátamat, de persze végig röhögött.

Egy olyan pár perc után, minden jobb lett, így folytattam a kérdezést.

-         És mibe menjek?

-         Suli cuccba, mert az otthoni öltözékedtől lehet, hogy frászt kapnék. Julietnek is vannak olyan otthoni rongyai, hogy szívesen felgyújtanám őket. Te ne okozz nekem szemkisülést – fintorgott.

-         Oké, na, és akkor mikorra? –

-         Gyere nyolcra. Na, szia – puszilta meg a homlokom, és el is sétált mellettem.

Nem kocsival jött reggel?

Oké, hogy fogok, engedélyt kérni apámtól? Húsz vagyok, de még mindig tizennégy évesként kezelnek… sajnos minden téren.

~Otthon~

-         Apa? – csuktam be magam után az ajtót.

-         Igen? – jött le a lépcsőn.

-         Ott aludhatok egyik haveromnál?

-         Fiú? – vonta fel az egyik szemöldökét.

-         Igen, de van barátnője! – tördeltem az ujjaimat. Engedd meg légy szíves… kérlek.

-         Szó sem lehet róla! – jelentette ki.

-         De húsz éves vagyok! Már engedélyt sem kéne kérnem, csak felszívódni! Miért nem érted már meg, hogy felnőtt vagyok?! – kiabáltam.

Apa egy pillanat alatt ott is termett előttem. Hatalmasat csattant a keze az arcomon. Egyből oda kaptam a kezemmel, szemeimből akaratlanul is kicsordultak a könnyek.

-         Velem szemben, te ne emeld meg a hangod kisasszony! Ameddig én, tartalak el, addig elfogadod, amit mondok neked! Világos? – ordította a képembe.

Tudtam, és éreztem, hogy igaza van, de még sosem ütött meg, és ez borzasztóan rosszul esett. Ráadást, ezt egy "picit" túlzásnak találtam. 

Szinte egyből felrohantam a szobámba. 

Oké, esti dolog lefújva, és nem csak azért, mert nem engedték meg, hanem, mert feldagadt a fél arcom.

Gyorsan elővettem a telefonom, és írtam Andynek egy üzenetet.

„Szia! A dolog lefújva. Nem engedték meg, bocsi. Dawn”

Pár perc után érkezett is a válasz.

„Szia. És? Szard le az ősöket. Andy”

„De nem, oké? Nem megyek. Dawn”

Én ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetést, ám Andy korántsem. Felhívott. Mondjuk én nem vettem fel. Nem szeretem magamat sajnáltatni azzal, hogy sírva felveszem, és elmondom neki a dolgot. Max személyesen.

-         Oké Dawn, ne vedd fel. Ebből is tudom, hogy baj van. Mi történt? Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? – szólalt meg Andy hangja, amikor megnyitottam a hangpostát.

-         Tudom – mondtam csak úgy a levegőbe.

~~~ 

Most a fürdőben gubbasztok, bőgve, és próbálom megállítani a vérzést, ami a csuklómon lévő vágásokból ered. Tudom, hogy nem szabadna ezt csinálnom… de így könnyebb kizárni a valóságot.

-         Te mi a faszt csináltál?! – jelent meg Andy az ajtóba. – Dawn, te nem vagy normális! – fogta meg a csuklómat, így kirántotta a takarásból.

Elsőnek szemügyre vette a szabásokat, majd felnézett az arcomra. Egyből feltűnt neki a szitu.

-         Apud volt? – kérdezte kimérten. Biccentettem. – De Dawn, nem kellett volna ezt csinálnod… nem segít!

-         De kiránt a gondjaim közül – szólaltam meg halkan.

-         De azzal nem oldódik meg semmi! Felesleges.

-         Nem érdekel! Minek jöttél ide prédikálni?! Nem érdekel, fogd már fel! – csattantam fel hisztérikusan. – Azt teszek, amit akarok, és amit jónak látok!

-         Dawn! – fogta két tenyere közé az arcom. – Jónak látod azt, hogy bántod magad? Én is tegyem azt, amit jónak látok? – nézett a szemembe, majd arcomat kezdte vizslatni.

-         Tedd. Jogod van hozzá. Nem kell másik belátása szerint cselekedned – zokogtam fel.

-         Rendben. – mosolyodott el, majd… majd ajkait az enyémnek nyomta.

Viszonoztam. Andyt pedig ez felbátorította, és többet akart. Engedtem neki. Jól esett, mintha felszabadított volna az összes bajom alól. Nem is figyeltem semmi másra, csak Andyre.

Óvatosan végig fektetett a padlón, majd felém magasodott, és tovább csókolt. Lehúztam róla a felsőjét, majd ő is kisegített az enyémből. Már az övét csatoltam ki, amikor hatalmas csattanást hallottunk lentről, így egyből eltávolodtunk egymástól.

A hangokból kifolyólag, apám eltört egy poharat, vagy egy tányért.

-         Talán ez a zaj jól is jött… - ültem fel, majd hátra csúsztam a falig.

-         Lehet – felelte Andy rekedtesen, majd ő is seggre csüccsent, hátát a kádnak támasztva. – Amúgy… te benne lettél volna?

-         Te? – kérdeztem vissza egyből.

-         Nagyon is – vigyorodott el. – De most már válaszolj te is.

-         Igen, benne lettem volna – vallottam be zavartan. – Mondjuk az elsőt nem a fürdőszobámban terveztem… tehát jobb is.

-         Elsőt? Nem húsz éves vagy? – lepődött meg.

-         De annyi. De soha senkire nem tekintettem úgy, mint férfire, azt, aki közel állt hozzám, és fiú. Ráadást nem vagyok valami szépség se – húztam el a szám.

-         Néztél már tükörbe? – fordította felém Andy a fejét, és jó alaposan végig mért. A domborulataimnál kicsit el is időzött, mivel még mindig nem volt rajtam póló, mert Andy sikeresen jó messzire hajította.

-         Igen. Néztem… és továbbra is ez a véleményem magamról.

-         Akkor vak vagy – vonta meg a vállát Andy. Azért ez jól esett, főleg hogy Andrew Dennis Biersack mondta nekem.

Jé, elállt a vérzés a karomon. Mondjuk eddig nem is nagyon törődtem vele, egyáltalán nem is éreztem, hogy fájna, de most, hogy kikerültem az „álomvilágból” igen is csíp!

Andy látta, ahogy eltorzult arccal szemlélem a csuklómat, így feltápászkodott, és megérdeklődte az elsősegélydoboz hol létét.

Andy hamar megtalálta, majd lekezelte a kezemet. Szerencsére nem éreztem semmit, mivel Andy felsőtestét bámultam egész végig. Nos, igen. Ő sem vette vissza a pólóját. Milyen kár… na, jó, dehogy az!

-         Csodálom, hogy a nyálad még nem csorog – nézett fel az arcomra Andy.

Ja, hogy közben még a számat is eltátottam… hát oké.

-         Ha egyszer valami jó… - motyogtam.

-         Jó? De hisz egyetlen kocka sincs a hasamon, ráadást nem vagyok valami kigyúrt állat se.

-         Szexi vagy te, kigyúrt test nélkül is – mondtam nagyon, de nagyon halkan, de a drága meghallotta.

-         Hát, köszi – nevetett fel. – Na, készen is vagyunk.

-         Köszönöm – nyomtam egy puszit, eszméletlen közel a szájához. Aztán már álltam volna fel, de Andy elkapta a másik csuklóm.

-         Legközelebb, a számra, ha kérhetném – suttogta a fülembe, majd elhajolt tőlem, de az arca vészesen közel volt az enyémhez.

Már megint… szinte izzik köztünk a levegő. Melegem is lett.

Andy közelebb hajolt, majd a szemem, és a szám között jártatta szürkéskék tekintetét, majd folyamatosan csökkentette a távolságot köztünk.

Már majdnem megcsókolt, amikor valaki dörömbölt az ajtómon, így Andy elkapta a fejét.

-         Van nálad valaki?! – hallottam apám ideges hangját.

-         Nincs – kiáltottam ki.

-         Akkor mi ez a kocsi a házunk előtt?!

-         Honnan tudjam?!

-         De ezzel az autóval szoktak téged is hazahozni! Ki van nálad?! – lett egyre mérgesebb.

-         Basszus Andy, most mit csináljunk? – susogtam.

-         Hát… ahol feljöttem, ott le is megyek, és arrébb állok a kocsival, aztán visszakommandózok ide – vetette fel. Tökéletes ötlet.

-         Oké, én addig lefoglalom, te pedig surranj – kapcsolódott össze a tekintetünk, mire Andy felállt, és elindult, de amikor eltűnt az ajtóm után, egyből vissza is sietett, és még egy csókot lopott tőlem.

-         Enélkül, nem menne – villantott meg egy fogas mosolyt, majd elsietett.

-         Mi lesz már?! Akkor nyisd ki az ajtót, ha nincs bent senki! – verte az ajtómat dühösen, mire eleget tettem a kérésének, persze, csak miután felkaptam a pólómat.

Apa körbe járta a szobám, benézett még az ágy alá is… majd ment a fürdőbe, majd onnan Andy trikójával tért vissza. Ó… basszusbasszusbasszus!

-         Ez mi, és kié?! – dobta nekem a ruhát.

-         Ez egy férfi trikó, és az enyém – hazudtam.

-         Akkor miért volt a fürdőkádban? Ráadást nem túlnyitott?

-         Azért, mert ez az alvós felsőm, és épp fürdeni készültem, így odaraktam a kád szélére, biztos belecsúszott. Senki nem lát ebbe, így mindegy, nem? – füllentettem tovább.

-         Ezt most megúsztad… - viharzott ki a szobámból.

Na, ez meleg volt! Kicsit jobban örültem volna, ha esetleg bocsánatot kér, vagy valami… de úgy látszik, ő már túllépett a dolgon. Szerintem el is felejtette. Jó, hogy neki ennyire könnyen megy.

Hosszan kifújva a levegőt dobtam le magam az ágyra, és vártam, hogy Andy visszajöjjön.

~Pár óra elteltével~

Már tizenegy is elmúlt, de Andy még mindig sehol nem volt… Hiába hívtam kinyomta, majd egy idő után, ki is kapcsolta a telefonját.

Eszméletlen ideges lettem, hogy csak játszadozott velem… habár, mondjuk mit is képzeltem?! Majd visszajön, és boldogan trécselünk tovább, vagy esetleg meg is fektet?! Talán jobb is, hogy nem jött vissza, de azért csak rosszul esett.

De ne félj Andy… ha te így akarsz játszani, akkor játszunk így!